Ma meccset akartunk nézni, de belekezdtünk egy motoros filmbe(Biker boyz), és azt hittük a meccs késõbb kezdõdik. És ha már motor, szeretek motorozni csak úgy, de a legjobban akkor, mikor valami nyomaszt, ha megbántanak, ha ideges vagyok olyankor a legjobb érzés. Sisakot fel, és irány. "Kiszellõzteti a fejet" lehet így is mondani, olyankor nincs ott senki, aki megbántson, meg amúgy is a közlekedés elvonja a figyelmet mindenrõl, kicsit adrenalin vadászkodni néha többet ér mindennél, egyszóval a motorozás nem feltétlen arról szól, hogy hú, én vagyok a leggyorsabb. Elõ fordul, hogy késõ este csak úgy kigurulok, mert rossz a kedvem, mikor már mindenki alszik, az úton sincs nagyon senki, és mikor vissza érek, mintha átmosták volna a fejem, olyan eufórikus érzés. Lehet, hogy ezért is a szenvedélyem, a hobbim, meg hát aztán túl sok emlék köt már ehhez. Most hirtelen a filmet megnézve ezek a gondolatok törtek elõ : )) A meccset pedig nem láttuk, de az eredménnyel is elégedettek vagyunk. Egyébként, ahogy jöttem haza, megint látni lehetett a csillagokat, otthon olyan ritkán látom õket, mindig felhõs az ég, de itt valahogy mindig olyan tiszta estelente.

Ami nem maradhat el : ))

"A négy kerék mozgatja a testet, a kettõ a lelket."